A mogyoró talán az egyik olyan növény, amely a legolcsóbban termeszthető, ám a termése nagyon értékes és sokféleképpen felhasználható. Ugyanis a tört mogyoró nagyon ízletes.
Az egyik legfontosabb tudnivaló a mogyoróval kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy egy tőn megtalálható a férfi és a nő ivarú virág is, ám önmegtermékenyítésre mégsem képes, így ezért több fajtát érdemes egymás mellé telepíteni. A megtermékenyítés a szél segítségével történik, amely kb. 25 méteren bizonyul hatékonynak. Annak érdekében, hogy a pollenszórás megfelelően történjen érdemes az uralkodó szél irányába ültetni a porzófajtát 1 sorba, majd 1-2 sor főfajtát. A leggyakoribb tenyészterület, melyet alkalmazni szoktak, hogy 5×2,5 méter, de sokszor más dimenziókban is ültetik őket, mint pl. a törzses kialakításúakat 7×4 méterre. A legtöbb esetben az egy méteres bujvány ültetését szokták javasolni, melynek a csúcsát visszametszik a koronaalakítás érdekében. Az első három évben történik a kiválasztás, mikor kiválasztják a 4-5 vázágnak valót.
Melyekből később katlan koronát nevelnek. Fontos, hogy minden ág napsütött legyen. Illetve erre a későbbiekben is oda kell figyelni a metszésnél. A legjobb időszak a metszésre a december és január, illetve a zöldmetszésre a július és augusztus. A mogyoró ültetvények körül nem szabad mély talajmegmunkálást végezni, mivel az károsíthatja a gyökereket. Ám ősszel a lomhullatás után érdemes meglazítani a talajt, a csapadék könnyebb befogadása érdekében. Az öntözés nem kötelező, de a terméssel nagy kihatással lehet, több és nagy termésre számolhatunk, ha végzünk öntözést. A frissen fogyasztandó mogyorót augusztus környékén szedik, míg a tárolásra szánt mogyorót azt szeptember és október között.