Az elhullott korallokat gyarmatosító algák javítják a tudósok képességét a korallzátony-közösség egészségi állapotának pontos felmérésére – derült ki a Carnegie Manoela Romanó de Orte és Ken Caldeira által vezetett tengerészeti szakértői csoport új munkájából.
A korallok olyan tengeri gerinctelenek, amelyek apró exoskeletonokat építenek, amelyek felhalmozódva óriási korallzátonyokat alkotnak. Ezek a zátonyok szépségük miatt nagyra értékelik a biológiai sokféleség menedékét, és sok part menti közösség gazdasága szempontjából kulcsfontosságúak. De veszélyezteti őket az óceán felmelegedése, a tengervíz savasodása, az extrém viharok, a szennyezés és a túlhalászás. A korallzátonyok kalcium-karbonátot használnak felépítésük megalkotásához, ezt a folyamatot meszesedésnek nevezik. Ahhoz, hogy a zátony egészséges lehessen, koralljának építési tevékenységének meg kell haladnia az eróziót – ez a természetes jelenség, amelyet súlyosbítanak minden olyan környezeti igénybevétellel, amely emberi tevékenységnek van kitéve. „A korallzátonyok olyan sok egyidejű fenyegetéssel foglalkoznak, amelyek közül sok közvetlenül gátolja fenntartható növekedési képességüket” – magyarázta Caldeira. „Ha nem képesek fenntartani a lassú, de állandó növekedést, az elkövetkező években a tengerszint emelkedése tönkreteheti őket.”
Romanó de Orte és Caldeira kutatása azonban – a Carnegie volt kollégáival, David Koweek-kel, Yuichiro Takeshita-val, és Rebecca Albright-tal kimutatta, hogy ha a kutatók csak nappali méréseket végeznek a korallok egészségének felmérésére, az hamis biztonságérzethez vezethet. Miért? Mivel az elhalt korallokat gyakran telepítik be az algaközösségek, amelyek a nap folyamán karbonát-ásványokat is felhalmozhatnak. Ezen lerakódások többsége azonban egyik napról a másikra feloldódik, így a karbonát-ásványok nem halmozódnak fel az idő múlásával.